Petőfi Sándor «A kutyák dala»
A kutyák dala Süvölt a zivatar A felhős ég alatt; A tél iker fia, Eső és hó szakad. Mi gondunk rá? mienk A konyha szöglete. Kegyelmes jó urunk Helyheztetett ide. S gondunk ételre sincs. Ha gazdánk jóllakék, Marad még asztalán, S mienk a maradék. Az ostor, az igaz, Hogy pattog némellykor, És pattogása fáj, No de: ebcsont beforr. S harag multán urunk Ismét magához int, S mi nyaljuk boldogan Kegyelmes lábait! Pest, 1847. január Petőfi Sándor (1823—1849) Собачья песня День, как волчиха, сер, И ветер воет зло, Льёт дождь, а вместе с тем И снегу намело. А нам-то что: … Читать далее →